"Azzal, hogy egész életemben szinte minden tevékenységem­ben valahogyan megjelent a lepkészet mint hobby, hogy nem hajtottam anyagiakért éjt nappallá téve, elzártam magam­tól azt a lehetőséget, hogy szép házam, nyaralóm és számos más földi hívságom legyen. Ám a természetben járva, azt kutatva, részese lehettem egy olyan gyönyörűségnek, amit ember pénzért soha meg nem válthat, és amiben csak annak lehet része, aki ugyanezt teszi."

Harmincöt országban járt a lepkész

(A cikk elkészülte óta ez a szám 45-re nőtt – szerk.)

Új lepkefajokat is fölfedezett a szegedi Kovács Sándor Tibor, együtt a budapesti Nemzeti Múzeum szakembereivel, himalájai gyűjtőexpedíciókon. Harmincöt országban fordult meg; sok helyen munkaköri kötelességből, elektrotechnikusként – a kutatóutak nyugdíjba vonulása után következtek. Élményeit kötetekben, filmekben teszi közzé.

A hetvenes évei felé közeledik Kovács Sándor Tibor. A lepkész-világutazó mint műszaki ember, már korábban sok országot bejárt: elektromos szerkezetekkel foglalkozott, ő helyezte üzembe az egykori szegedi mozgóbetűs fényújságot is.

Négyszer Nepálban

Világéletében lepkékkel foglalkozott, szaklapokban is publikál, együttműködik a Magyar Nemzeti Múzeum szakembereivel – nyugdíjba vonulása után, gyűjtőexpedíciókon is részt vehetett velük. Négyszer járt a Himalájában, Nepálban. Százhúsznál is több lepkefajt fedeztek föl az expedíciók során, közülük sokat ő maga gyűjtött be. Ilyen például egy bagolylepkefaj, amelynek tudományos, latin elnevezésében az ő neve is benne van.

– Régebben az élőlények latin elnevezésében gyakran szerepelt a faj első leírójának a vezetékneve. Sok-sok tudós pályája csúcsának tartotta, ha egy újonnan fölfedezett élőlényt róla neveztek el. Ma már új irányzat van kibontakozóban ez ügyben, így ezt a lepkét úgy nevezték el, hogy „sanyibaglya". Egészen pontosan így: „Apamea sanyibaglya" – meséli Kovács Sándor Tibor.

Hatvanezres gyűjtemény

Lepkegyűjteménye hatvanezer példányt számlál, ötezer-négyszáz fajt mutatva be. Egy teljes szobát megtöltenek a szakszerűen tartósított, csodálatos lepkékkel teli dobozok. Mutat egy színjátszólepkefajt: attól függően, hogyan esik a szárnyakra a világosság – hol a bal, hol a jobb oldali szárnyak fénylenek irizáló-lilán, illetve maradnak barnák. Egy bizonyos fényszögnél pedig az összes szárny vakítólilán fölragyog. – Amikor elkezdtem a lepkegyűjtést, ez még bevett tevékenység volt. Azóta a lepkevadászok ma már elsősorban fényképezőgéppel működnek. Ma már én is így „gyűjtök lepkét" – beszéli.

Útikönyvek, filmek

– Azt szokták mondani, minden úttal egy kicsit bölcsebb lesz az ember. Abból, hogy sokat utaztam, nem következik, rendkívül bölcs lennék, egy azonban biztos: olyan élményekkel láttak el ezek az utak, amelyeket semmi másra el nem cserélnék – mondja. Élményeit útikönyvek, filmek révén osztja meg az emberekkel. Talpalatnyi Himalája című, háromszáz oldalas kötetéből háromrészes tévéfilmsorozat is készült. Tajvani úti élményeiről írt könyve már számítógépben van – most keres rá kiadót. Legutóbbi útifilmjét nemrég láthatták a tévénézők; címe: Jordánia kék ege alatt.

Művészet, határok nélkül

Szépirodalmi műveket is létrehoz Kovács Sándor Tibor, a megyei önkormányzat épületében jelenleg látható Művészet, határok nélkül című kiállításon pedig grafikákkal szerepel. Rajzolni egy kínai biztatására kezdett, aki ránézésre megmondta, neki rajzolnia kell – és ezt itthon Richter Ilona grafikus csak megerősíteni tudta. Fotó-élethűségű lepkerajzai természettudományi művek illusztrálására is kitűnőek lennének.