A napi 20 órányi munka és gyaloglás nekem nem volt elég. Nekem más kellett. Ha már ott jártam, igyekeztem a céljainkon túl is gazdagodni, fényképező gépemmel és videokamerámmal sok dolgot megörökíteni, hazahozni, hogy megmutathassam szeretteimnek és minden érdeklődőnek a Himalájának azt a világát, amelyről sokaknak nincs tudomásuk. A legtöbb ember e szó mögött csak a hó és jég birodalmát látja. Az elvontabbaknak csak az egzotikus vallást, a Buddhizmust jeleni. Holott a Hegységrendszer déli oldala, a Zöld-Himalája, a világ nagy botanikus kertje, ahonnan százával kerültek már ki olyan növények, amelyek csakis ott találhatóak, és amely növények olyan állatokat, köztük rovarokat nevelnek, amik szintén csakis ott élnek. Minden nagyobb hegynek - már pedig a Himalájának 3000-nél is több, 3000 méternél magasabb hegycsúcsa van -, vannak endemizmusai, amiknek felkutatására oda kell utaznia a kutatónak. Közben találkoznak az ott lakó népekkel, megismerhetik azok életét, szokásaikat, nyelvüket, igényelhetik segítségüket. Sokak számára a nepáli teherhordók, a serpák, holott csak az Everest areájának népe. Más tájakon gurungok, tamangok, magarok,  rayok, és még vagy 40 kisebb nép a teherhordó. Életük egyszerű, békés, vallásos, az európai embernek szimpatikus. Munkánk során három táj erdeit, hegyeit jártuk, gyönyörködtünk a szépben, szenvedtünk a rossztól, de legyen bármi is, az eredmények minden fáradalmat megértek, ellensúlyoztak mindent, amit nem örömmel éltünk meg.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!