Egy kathmandui barátom házának kertjében, teázgatás közben, több meghívott vendég társaságában esett szó a világ dolgairól, miközben készültek a közeledő új évre. A Gergely-naptár szerint április 15-e volt. Vendéglátónk magas rangú katonatiszt, bejáratos a királyi udvarba. Birendra Úr, a király, havonta baráti vacsorára hívja, mint számos társát, és egyéb előkelőségeket. Ezek az urak, egyben barátok, más alkalmakkor is gyakran találkoznak. Expedíciós társammal meglepően nagy érdeklődést váltottunk ki magyar mivoltunkkal. Az egyik úr, tekintélyes vallási egyéniség, nyomban előhozakodott hajdani magyar kapcsolatával. Elmondta, hogy van egy magyar tudós, néprajzkutató és antropológus, aki Kínában, vagyis Tibetben az ő kolostorában lakott több hónapig, és akit annyira megnyert a Buddhizmus, hogy bizonyos alapkövetelmények teljesítése után a mester, (funkcióját úgy értelmeztem) tudósunkat tiszteletbeli lámává fogadta, továbbá, jogosultságot nyert a láma öltözet mindenkori viselésére, bárhol is jár. Beszélgető társunk úgy gondolta, hogy minden magyar, aki Nepálba utazik, ismeri a másikat. Mondanom se kell, nagy csalódást okoztunk azzal, hogy nem ismertük honfitársunkat.
Szeretném magam világjárónak nevezni, amit sajnos nem tehetek anélkül, hogy valóban világot járnék. Néhány keleti utazásom még nem jogosítvány erre a rejtelmes, csodabogarat fedő címre. Minden esetre nagy figyelemmel olvasok utazókról, utakról. Thor Heyerdahlnak az életéről szóló írásában találtam egy magyar utazót, akit rokonlelkűsége miatt mint barátját, nagyon érdekes és értékes egyéniségként, jelentős magyar kutatóként említett. Mearth Kiss Oszkár volt és azonos a kínai lámakolostor világos arcú vendégével, a magyar utazóval.
Ez már túlontúl felkeltette érdeklődésem, kutatni kezdtem, nyomokat kerestem és találtam. Hiányos életadatait megpróbálom követhető formában vázolni.
Bánátban, a mai Jugoszláviában született az I. Világháború alatt. Apja gazdatiszt, anyja postamester volt. Helyzeténél és neveltetésénél fogva anyanyelvi szinten beszélte a szerb, román, sváb és magyar nyelveket. Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte, és Kolozsvárott fejezte be. Kalandos életének majdnem végtelen története Szegeden kezdődött, vamikor a harmincas években. Diák társaival együtt „nagy magyarok” voltak. Tombolt bennük az ismeretlen világ megismerésének vágya, „..minden izgatott minket, amit nem ismertünk!...” ...mondta egy későbbi beszélgetés során. Akkor nagydolognak számított, megalakították a „DARU KÖR”-t. A tagokat arra kötelezték, hogy járják a világot nyitott szemmel, tudatosan. Figyeljenek, tanuljanak mindent, és ha hazatérnek, mint a darvak, akkor kis előadások formájában beszámoljanak tapasztalataikról. „..Szerettünk volna valami nagyobb szabású dolgot véghezvinni, de hát csóró kis diákok voltunk, alig volt annyi pénzünk, amennyi a hétköznapjaink túléléséhez kellett.” ...így mesélte. Szentgyörgyi Albert akkor már köztekintélyű ember volt, na meg kedvelte is az ifjúságot, hát felkeresték és előadták világmegváltó terveinket. Ő maga ugyan nem sokat tudott tenni értük, de egy levéllel beajánlotta a „Darvakat” Kogutovich professzornak, aki bár tisztában volt az ifjak lehetőségeivel, de túl fiatalnak látta őket. Ezért röviden a területileg illetékes Délvidéki Turista Szakosztályhoz irányította őket azzal az elbocsátó közhellyel, hogy ha valamilyen nevezetes helyen járnak, ismét jelentkezzenek és számoljanak be tapasztalataikról. Egyébként a Daru Kör tagjai maguk között tudhatták városunk későbbi, több neves egyénisége közt Czibula Viktort, „Cibut”, vagyis Dr. Csongor Győzőt is.
Kiss, katonai szolgálatát repülősként kezdte az orosz fronton. Majd dezertált, „...nem akart idegen érdekekért hősként meghalni...”. Úttalan utakon menekült, hamis személyi okmányokkal, végül egy személykocsival Sveic felé utazott, amikor a gestapó letartóztatta s a háború végéig fokságban tartotta. Szabadulása után felkutatta elrejtett autóját, amivel azután Milánóban kötött ki, és taxisofőrként dolgozott. Egy milánói szállodában lakott, ahol egy, a nácizmus és a kommunizmus elöl menekült magyar arisztokratákból álló társaságot alakított. Az ember sorsát látszólag majdnem mindig a véletlenek alakítják. Ez alól az Ő sorsa sem volt kivétel. Társaságával a Comoi-tó partján fekvő kis településre, Moltrazioba volt hivatalos egy félig svéd bárónő kastélyába, a Passalaqua kastélyba. Az eminens társaságból meglehetősen kirítt foglalkozásával, a taxisofőrködéssel felkeltette vendéglátója figyelmét, aki hosszas beszélgetés után felkínált egy kertészi állást, amit Kiss azonnal el is fogadott. Kapcsolatuk hamarosan románccá alakult és évekig tartott, miközben a sofőri teendőket is ellátta.
Egyszer felismerte kilátástalan helyzetét és minden bejelentés nélkül elhagyta Moltraziot; huszonhét évesen áttelepült Venezuelába. Az első három évre nem szívesen emlékezik, de sikerült megvetni a lábát, ahol összesen tizenhét évig élt. Rotterdamból bérelt hajókon, cementet szállíttatott Németországból Venezuelába, s ez az üzlet dúsgazdaggá tette. Frontszolgálata előtt rövid ideig ügynökösködött olajfúró berendezésekkel, majd kereskedett is, de engedélyek nélkül. Ez ugyan nem volt oly sikeres, mert számtalanszor ütközött törvényekbe. Egy alkalommal el is ítélték. A háború után egy hajóskapitánnyal összeszedette a világ számos területén lerakott olajipari gépeit és egyéb felszereléseit, egy megbeszélt időpontban az Amazonason és az Orinocon, a híres, rövid ideig tartó, elementáris áradása idejének kezdetén felszállíttatta. A berendezésekre már előzőleg nagy üzleteket kötött és amikor a várta a hajót, az több napot késett. Ő a folyóparton egy kávézóban ült napokig, félve a kudarctól, szemét le nem vette a folyó távoli kanyarulatáról. A hajó végül befutott és ő ismét nagy vagyonnal gyarapodott.
Venezuelában egy csillagjós azt javasolta neki, hogy nyugodtan vállaljon rizikót, ő mindent megcsinálhat, hisz erre született. Ezt nem hitte igazán, de később ennek még lesz jelentősége. Perez Himeneztől, Venezuela akkori első emberétől mint bizalmi ember, megbízásokat kapott, amiket rendesen teljesített is. A történelem úgy hozta, hogy Himenez megbukott egy puccs során. Kiss ellenpuccsot szervezett és anyagilag is támogatta, de eredménytelen. Az ellenpuccs is megbukott, így sokaknak kellett távozniuk az országból.
Először Afrikába ment és átutazott a Szaharán. Számos néprajzi lelet mellett pompás ásványokat, kőzeteket is gyűjtött, gyarapítva amúgy is nagy gyűjteményét Egy erről az útról származó impozáns ásványt hajdani „Daru” társának, a szegedi Csongor barátjának ajándékozott, amely ma is látható a szegedi kollekcióban.
Ekkor Kiss világcsavargásba kezdett és több éves vándorlás után Hongkongban talált megnyugvást. Közben megfordult a világ szinte minden nevezetes pontján. Hosszabb időt töltött Újquineában, majd Ausztráliába ment. Melbournben megismerte későbbi feleségét, egy magas, szőke, csinos, litván származású szentpétervári nőt.
Egy hongkongi epizódról így ír: „.. Sir Wattson barátom a királynő tiszteletére rendezett estélyére hívott. A megjelenéskor frakk volt kötelező, hát béreltem egyet. Tudott dolog, hogy ruhatáram sem volt. Puritánként éltem egy üres kastélyban, magamcsinálta priccsszerű alvóalkalmatosságon aludtam. Azt javasolta Wattson, hogy a háborús kitűntetéseimet is tűzzem az estélyi ruhámra. Ilyenem sem volt, hát a bolhapiacon vettem két arasznyi sávra valót. Az est folyamán az egyik operatőrnek nagyon tetszett a dekorációm, így nem hagyott nyugton, feltétlen láttatni szerette volna. Mígnem az egyik vendég, a királyi ház egyik belső embere nagy hangon gratulált az Etiopiai Hadjárat kitűntetésemhez. Alig hevertem ki azt a stresszt, egy másik vendég még feltűnőbben hívta fel a vendégsereg figyelmét a Burmai Háborús Érdemrendemre. Mondhatom, nagyon égtem!...”
Hongkongi éveiben volt élete legmagasabb fokon. Felismerte a maláji gumiültetvényekben az „aranybányát”. Miután a világ nagy gumigyárai szinte egytől-egyig autógumi gyártásra specializálódtak, elhanyagolták a sportcipőket. Kiss alapította cipőgyár és még további tizennégy hongkongi gumigyár ontotta a világ számára a gumitalpú lábbelik, főleg sportcipők tengerét. Ebben nagy segítségére voltak a Csau testvérek, akik minden lebonyolított üzlet után 2%-ot kértek. Kiss nagyon jól tudta, hogy a Csauk becsapják, és további 3%-nyi hasznot elzsebelnek feketén, de hagyta, mert nagyon ment a gépezet. Egyébként az üzletet nagyon kemény kézzel vezette, ami miatt eleinte nem szerették. Egy ellene irányuló felszólalásra azt mondta, hogy. ”...nem azért jöttem, hogy szeressenek, hanem hogy pénzt csináljak...”!
Ezekben az években szinte teljesen lefoglalták az üzleti dolgai, csak néha jutott eszébe a korábbi években többször is elkezdett, távol-keleti szigetvilágban végzett antropológiai kutatásai Kiváltképp a kannibalizmus és annak múltja érdekelte. Ehhez a problémához közelítve egy sor tézist állított fel az emberiség származásáról. A majmokkal való közös múltat azzal cáfolta, hogy az ősemberek barlangokban laktak, míg a majmokról nincsenek ilyen adatok. Ugyancsak sarkalatos kérdés az emberi fej szőrzete, vagyis a haj. Semmilyen lelet nem támasztja alá, hogy a majmok, vagy őseik hosszú hajat növesztettek volna.
A kannibalizmus tényével behatóan foglalkozott. Talált olyan kis szigeteket, ahol nagyon kicsi volt a közösség és nem voltak idegenek, akiket megegyenek. Ezért az a szokás alakult ki, hogy az öregeket ették meg, a természetes biológiai kényszer miatt. Úgy találta, hogy csak férfiak voltak kannibálok és csak férfiakat ettek őseik is. A csendes-óceáni szigetvilágban és Ausztráliában feltárt leletek alapján úgy látta, hogy az ősök következetesen feltörték az elhalt társaik koponyáját és valószínű, hogy az elfogott, vagy elhalt ellenségét is, hogy az agyvelejüket elfogyaszthassák. Erre a nézetre az ásatag koponyák ezreinek hátulsó felén lévő töréses nyílások vezették. Az utolsó száz-kétszáz évre ez már nem teljesen igaz, hisz pontos adatok vannak, hogy asszonyok, sőt fehér asszonyok estek kannibálok áldozatául. A végső konklúziója az, hogy a kannibalizmus igenis az ősidőktől kísérte az embert, ami közel hárommillió éve tart.
Bizarr elméletéről könyvet is írt „A KEZDET VOLT A VÉG” címmel, mely alaposan felkavarta a tudományos világ érintettjeit. Ezt a művet német és angol nyelven is kiadták és ez vezette el Heyerdhalt is Kiss Oszkárhoz. Egy német nyelvű példányt a Móra Ferenc Múzeum is magáénak tudhat.
Sokat foglalkoztatta az emberiség eredete, valamint a sivatagok hatása az emberiségre. Úgy gondolta, hogy a nagy sivatagok ősei, egy-egy kis mag, kb. tizenöt ezer éve keletkezhettek pld. a Szaharában, a Góbiban, stb. egyaránt. Egyes embercsoportok akkoriban hagyták el ezeket a területeket. A hunok nyugatra vándoroltak. Ez a vándorlás valójában sok-sok évig tartott majd évezredes hagyomány maradt, és ami alapján később, a magyarok is eljutottak a Európába. Egy másik csoport pedig az Észak-nyugati átjárónál lévő (feltételezett) keskeny földsávon jutottak át Alaszkába. Ez a folyamat játszódott le Afrikában is. A Szahara tönkretette Szíriát, ami valaha buja erdőség volt, ma sivatag.
A görög civilizáció is azért volt nagy, mert nagyon előnyös klímájú ország volt, ma pedig cserje és tüskés vegetáció. Az ősi Szaharában voltak görög kolóniák, később rómaiak, amelyek a sivatag terjeszkedésével eltűntek. A virágzó Római Birodalmat is a Szahara és annak másodlagos hatása tette tönkre, miatta bomlott fel. Tényként jelentette ki, hogy hazánkat is a Szahara lehelete érinti, ami a balkáni hegyek miatt csak ritkán érezhető.
A ember és társadalma kialakulását is kutatta. Krisztus korában 2oo millió ember élt a Földön, ami 2oo év alatt megduplázódott. 17oo-táján a szaporodási görbe erősen felfelé ívelt. Ma pedig csak húsz év kell a lakósság számának megduplázódásához.
Tudott dolog, hogy egy állatcsoport ki van téve éhínségnek, vízáradásnak és egyéb természeti katasztrófáknak, amelyek következtében egy részük elpusztul. A fennmaradók a stressz hatására aktívabban szaporodik. Ezzel párhuzamba állítható az ember. A gondok, kivált a stressz hatására nő a férfiak potenciája és a nők termékenysége. A civilizált társadalomban a jólét és elhízás pedig csökkenti a szaporodást. Ennek ellensúlyozására - de teljesen tudat alatt - kezdték fejleszteni a pornográfiát.
AJÁNLOM AZ OLDALT
