A társadalom folytonos változásáról is voltak érdekes elméletei. Szerinte a kommunizmus a világ legtermészetesebb dolga. Nincs úr, szolga, gazdag, szegény, szabadon mozoghat mindenki. Mindig vannak karizmatikus vezetők, akik köré kisebb-nagyobb csoportok, sokszor szekták tömörülnek. Amióta világ a világ, már sok ezer szekta, testvéri közösség keletkezett és bukott meg. Ezek a közösségek matematikai pontossággal hetven év után, azaz három generáció elteltével összeomlanak. Az első generáció az alapító, a második még betartja az apai szokásokat. A harmadik már lázad, nem érti, miért kell engedelmeskedni régi szokásoknak. Ettől aztán lavinaszerű összeomlás következik. Az I. Világháborúban a németek hallották, hogy létezik egy politikai kalandor. Ez volt Lenin. Körmönfont úton, titokban, egy lezárt vagonban átcsempészték Oroszországba, a háborútól és szegénységtől elcsigázott nép élére. Mindezt a francia forradalom mintájára. Pontosan hetven év elteltével, 1989-ben felbomlott a hatalmas gépezet. De visszakanyarodva Kiss életútjához, újabb mérföldkővel találkozunk.

Hongkongi megmérettetése után hátrahagyva pénzt, hírnevet és rangot, Kínába zarándokolt. Egy buddhista kolostor vendégeként ismét tért engedett tudományok iránti vágyának. Már kora ifjúságában példaképe volt Kőrösy Csoma Sándor, aki az akkor ismert tanok alapján elindult az őshaza megkeresésére. Sejtette, hogy Julianus barát és társa nem jó utat jártak, ezért a világjárása közben számos elérhető  könyvtárat bújva, több adatot is talált ehhez a témához. Talált egy levelet, amiről a tudományos világ ma sem sokat tud. Valószínű azért, mert az ma is magánkézen van. A levelet Mátyás királyunknak írta valamelyik orosz cár, melyben Mátyást az „Ujgurok távolba szakadt királyának” szólította. Ez azért annyira nem lehet meglepő, hisz Kőrösi, aki Göttingában végezte az egyetemet, találkozott ezzel az elmélettel. De mi ennél is több; Japánban már évszázadok óta úgy tanítják az egyetemeken, hogy ők Ujguriából származnak épp úgy, mint a magyarok is, és valódi rokoni kapcsolatokat vallanak velünk, magyarokkal. Ez valahol egyezni látszik a sivatagok kialakulásárol, illetve annak következményeiről alkotott teóriájával. Az idősebbek emlékezhetnek arra, hogy a II. Világháború előtt sok japán diák keresett magyar levelező partnert, hogy magyarul levelezhessen. Kiss tehát elutazott Belső-Ázsiába, ahol kalandozásai közben Ujguriát is felkereste. Leveleiben írta, hogy két fontos dolgot talált. Az egyik egy-egy falunév, melyek pontosan olyan hangzásúak, mintha magyar falu nevek lennének, a másik pedig az ásatag cserepek.

Rövid idő után elhagyta Ujguriát, hogy további kutatásokat folytasson, de mindenképp szándékában volt oda visszatérni, folytatni, amit elkezdett. Tanulmányozta Kőrösi Csoma munkáit, és talált is egy utalást arra, hogy Kőrösi meg volt győződve a hely és egyáltalán az ujgur rokonság pontosságáról, csak épp ideje nem volt már, hogy ezt hiteles formában a világ elé tárja. Az 1842-ben írt utolsó levelében, mint végakaratában azt is megjelölte, hogy további kutatásokhoz az utókor hol találhat értékes adatokat.

„...KERESSÉTEK, KUTASSÁTOK, MERT AZ EGÉSZ VILÁG EGYETLEN NEMZETE SEM TALÁL ANNYI KINCSET KULTÚRÁJÁNAK GYARAPÍTÁSÁRA, MINT A MAGYAR TÁRSADALOM AZ ŐSI INDIAI KULTÚRA TÁRHÁZÁBAN...” /Kőrösi Cs. S./  Ez a szegedi Dóm-tér kerengőjén is olvasható.

Kiss, ettől az időtől kezdve valóságos lámaként élt. Maximális igénytelensége kísérte, amerre csak járt. Utazásait rendszerint gyalog tette, a kutatásai során feltárt, és összegyűjtött kincseit pedig nagy ládákban, vasúton utaztatta különböző állomáshelyeire.

Időközben tudomására jutott, hogy a néhai kenyéradója, majd kedvese, a moltraziói bárónő elhalálozott. Odarepült és megvásárolta a festői környezetben lévő kastélyát. Egyébként a Passalaqua kastélynak az idők folyamán több nevezetessége is keletkezett. Itt komponálta Bellini a NORMA-t. Továbbá, a II. Világháború alatt az épület többszintes pincéjében tartották, nagy titokban Olaszország vezető bankjainak aranykészletét, miközben az épület német katonai parancsnokságként funkcionált. Kiss, a további kutatásai során szerzett anyagot ezután egyenesen ide, Moltrazióba szállíttatta, míg Ő továbbjárta a világot.

Lámaruhában látogatott Magyarországra is és így zarándokolt el Assisiba, ahol egy fergeteges beszédet mondott Szt. Ferenc emlékezetére. Ezt a beszédet az olaszországi egyházi szemináriumokon ma is jegyzik és tanítják, mint „ASSISI BESZÉD”.

Az  OMNIA MUNDI alapítása is az ő nevéhez kapcsolódik. Azt hirdette, hogy a kis nemzetek, ha fenn akarnak maradni, a nagyokkal kell összefogniuk. Nagy bölcsességére vall az a megállapítása is, hogy gyermekek kezébe még játékfegyvereket sem szabad adni, nehogy megszokják, idő előtt megtanulják azok végtelen hatalmát.

Nyitott szemmel járt-kelt a világban és mindent összegyűjtött, amit arra érdemesnek talált. Egy magyarországi látogatása során egy kiskunhalasi régésznő a szó szoros értelmében elkunyerálta az Ujguriából hozott ásatag cserépmaradványait, mert azok a megtévesztésig hasonlítanak bizonyos régi magyar leletekhez.

Világcsavargása közben találkozott Habsburg Ottóval, aki felfigyelt rendkívüli világszemléletére, ezért bejuttatta Kisst az Európa Tanácsba.

Hírneve és gazdagsága hamarosan elterjedt először csak Como és Moltrasio körzetében, később Európában. Ennek számos pozitívuma mellett negatívumai is voltak. Keleten, de főleg Kínában szerzett, felbecsülhetetlen értékeivel múzeumként berendezett lakása nagy jelentőséggel bírt tudományos körökben is. Hírességét a bűnözés sem kerülte el. A világsajtóból is ismert egyik megrázó történet az Ő családjáról szól.

A nyolcvanas évek közepén elrabolták legkisebb leányát, Gabit és 5oo.ooo német márkát követeltek érte az emberrablók. Egy angol barátja, egy ügyvéd tanácsára alkudozásba kezdtek, hirdetéseket adtak fel jótékony adakozásra utaló kérelemmel. Az így befolyt összeg 12o.ooo márka elegendő volt a gonosztevőknek. Az akció csak megtévesztés volt az emberrablók megfékezésére. A kapott adományokat a család pontosan visszafizette az adakozóknak, miután a leányuk kiszabadult. A lányt, Gabit 149 nap után egy este az utcán kidobták egy autóból. Megfélemlítették, hogy ha bármit is tud és azt elárulja valakinek, megölik.  A tizenhét éves leány hónapokig hallgatott, de végül az ügyvéd-barát bátorítására elmondta, hogy tudja a rablók nevét és hollétét. Azonnal a rendőrséghez fordultak.

 Fogsága alatt az egyik bűnöző beleszeretett a szép szőke leányba, megígérte neki, hogy nem hagyja megcsonkítani /ugyanis azzal zsarolták a szülőket /. Egy alkalommal még tortát is vitt neki. A torta alatt kartonpapírlap volt, amit eltett, de maga sem tudta, hogy miért. Egyszer annyit látott a papíron, hogy nyomtatás van rajta mélynyomott betűkkel. Elolvasni nem tudta, mert egy szűk ládában tartották egy pincében, teljes sötétségben. Csak akkor látott fényt, ha enni adtak neki, napjában egyszer. Szabadulásakor egy közeli presszóból telefonált szüleinek. Embertelen állapotban volt testileg-lelkileg, de a megőrzött papírt elolvasta, mielőtt eldobta. Akkor tudta azonosítani a gyakran hallott nevek közül a cégjelzett cukrászt, Luigi Picapetra-t. Még a telefonszáma is a bűnjelen volt. Amikor a rendőrség kivonult, nyomban letartóztatták öt társával együtt. A banda feje elmenekült, Dél-Amerikában talált menedéket, de ott hamarosan meghalt. A banda egy másik tagja szintén nagy beteg volt, aki a vallomástétel után szintén hamar meghalt. Az ő vallomása is sokat segített a bűnügy felgöngyölítésében. Az utcai járókelők közt egy jelentéktelennek látszó nénike is szólt a nyomozóknak, hogy a cukrásznak van a hegyekben egy elhanyagolt háza, ott nézzenek körül.

 A helyszíneléskor találtak az udvaron egy elégetett faládából maradványokat, és egy félredobott lánckötegben sok szőke hajat, amit azonosítottak Gabi hajával. A per során kiderültek régebbi ügyek is, következésképp a legkevesebb büntetés 3o év volt.

Az egész családot megviselte ez az embertelenség, annyira, hogy az szétesett. A statisztikák szerint is a hasonló események hatására, alig marad család, amely ezt elviseli.

A Magyar Televízió, bemutatott egy Vitrai Tamással fiolytatott beszélgetését, ahol legbensőbb ügyeiről is tett némi említést. Elmondta, hogy szeretné a tapasztalatait felajánlani a kicsiny, elszigetelt magyar népnek. Bár Ő maga angol állampolgár, a világ számos helyéhez vonzódik, de ha magyar cigányzenét hall, akkor elérzékenyül. Családja már nincs, ezért vett egy lakókocsit, egy mindennel felszerelt autóbuszt, az volt a lakása, azzal járta Európát. Önmagát kissé vidáman, kis iróniával „...öreg bohócnak, olykor kalandornak, néha filozófusnak...” nevezte.

Felületesen olvasva, sok dolgában ellentmondásosnak tűnő egyénisége nagyon is célratörő, karizmatikus. Kinyilatkoztatta igazát, vagy igaznak hitt nézeteit, amelyet a tudós világ, ha nem is mindig ismert el fenntartások nélkül, de nem is vetette el.

Kiss Oszkár Mearth 1990. aug. 26-án váratlanul elhunyt, Kiskunhalason. Magát a Duna gyermekének tartotta, ezért végakarata szerint hamvait Szerbiában, Bezdánnál a Dunába szórták. Családja a hatalmas, az ősi kínai kultúra gyöngyszemeiből, a Távol-keleti világ megannyi néprajzi tárgyából álló, vagyont érő gyűjteményét 199O-ben árverésre bocsátotta.