A kilencvenes években egy vén kínai a kézfejem csontjait hosszan elemezgette, majd elmondta a felfedezéseit. Említette az életem fontos egészségügyi problémáit, születésemtől a találkozásunk napjáig mindent megtalált. Még a csonttöréseimet is. Számolta: 1-2-3-4, hű sok! Valóban sok volt. Hét csonttörést szenvedtem. De elmondta a képességeimet is. Zenéről, manuális képességekről, természetszeretetről, pszychológusi hajlamaimról, utazási kényszerképzeteimről, és egy sor, már tudott dolgomról, majd, amikor elbúcsúzott, még megkérdezte: ..."ugye rajzol? "Mondtam, hogy inkább festegetek. Legyintett, és azt mondta, hagyjam. Rajzoljak! Majd évek múlva eszembe  jutott az öreg Kínai. Amit mondott, az utolsó szóig igaz volt. Miért is mondta, hogy rajzoljak? És miért ne lenne ez is igaz? Tanultam, tanítottam is műszaki rajzot, de az nem számított. Hát tettem kísérletet szabadkézi rajzból is. Az elindulást Richter Ilona tudományos grafikus segítségével tettem. Milyen ceruza, milyen papír, és néhány óra beszélgetés után elkészült az  első rajz, a "Virág, dongóval". Azóta tizenegy kiállításon mutathattam meg grafikáimat. Azt szokták mondani az ilyen képességekre, hogy "ügyes keze van"! Természetesen ez nem a kézben, hanem a fejben van. A kéz csak végrehajtja az agy utasításait, és ez nyilván nálam sem működik másképp.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!