A tranzit v�r� fali�r�j�n 13:30. Tov�bbutaz�shoz besz�lltunk egy ugyancsak Boeing 767-es �ri�sba, ahol Thai g�pen thai szem�lyzettel, thai szok�sokkal, thai �telekkel szembes�lt�nk. M�r indul�s el�tt egy b�josan mosolyg�, abszol�t t�k�letesen sminkelt ifj� h�lgy, egy igazi thai sz�ps�g fedetlen cs�p�vel, k�ld�k�be ragasztott gr�n�tk�vel j�rt az �l�ssorok k�zt �s mindenkinek egy frissen szedett, m�g harmatos, b�bor-tarka lepkeorchide�t adott, k�zben �gy mosolygott, hogy azt a mosolyt tan�tani kellene eur�pai haszn�latra is. Val�ban! Ez m�r a kelet var�zsa. Az orchidea is, a gesztus is, de m�g a le�nyz� is.

          Felsz�lltunk!

Az �t h�tral�v� r�sze m�r sokkal r�videbb volt, amely a partokt�l elt�volodva a D�l-K�nai-tenger felett vitt egyre �szakabbra, s ahol a d�lut�ni naps�t�st visszaver� v�zt�k�r s�rga f�ny�radata le�rhatatlan hangulatot keltett az utast�rben. Az aranys�rga v�zre nagy felh��rny�kok vet�dtek kaka�-barn�n, rajtuk hosszanti tenger fodrok cik�ztak a viharos hull�mz�s miatt. Majd egyre ritk�bban t�nt fel ez f�ny, �s egyre s�t�tedett a l�that�r.

 Azokban a napokban sok rep�l�j�rat �rintette Hong-Kong-ot soron k�v�l, �s sz�ll�totta el a kiutaz� t�meget, mert a v�ros�llamot n�h�ny nap m�lva kapta vissza K�na a 156 �ves brit fennhat�s�gb�l. A mi g�p�nk is �gy tett. Kisz�ll� utas nem volt, ellenben minden, addig szabad �l�sre ker�lt egy �j utas, feh�rek, s�rg�k, �s ki tudja m�g, milyenek. Gyuri mell� egy rosszarc�, nagyon s�t�t b�r�, eleg�ns �r ker�lt. Amint helyet foglalt, ill�n k�sz�nt�tt mindkett�nket. Mosoly�n�l csak a lapos, f�nyes orra volt sz�lesebb. Ausztr�l �tlev�llel utazott, val�sz�n�leg maori vagy ink�bb p�pua lehetett. Miel�tt a besz�ll�st levez�nyelte a fed�lzeti szem�lyzet, �n elindultam a g�phez �ll�tott l�pcs�n, nagy engedetlens�gemben, lefel�. Az ajt�n�l �ll� l�gikisasszony k�tszer is r�m, sz�lt, hogy forduljak vissza, nem hagyhatom el a g�pet, de nem hallgattam r�. Hangj�b�l el�sz�r csak hat�rozotts�got, majd indulatot hallottam ki, amit �n okoztam renitens tettemmel, de mit sz�m�t; mint egy v�sott k�ly�k, csakaz�rtis! - Gondoltam! – �s bakancsommal d�ngettem a hossz�, f�m l�pcs�t. Amint le�rtem a betonra, meg�lltam v�ros melletti magas hegy fel� fordulva szertart�sosan, lehajoltam, jobb t�rdemmel �s jobb tenyeremmel meg�rintettem a betont n�gy-�t m�sodpercig, �s azonnal visszafordultam. Mire fel�rtem, m�r k�t stewardes �llt az ajt�ban, n�zt�k, mit m�vel a feh�r ember. Sz�les mosollyal mas�roztam el a k�t h�lgy k�z�tt, �s csak annyit mondtam: „… sajn�lom! Csak Hong-Kongban voltam!” A k�t h�lgy hars�ny nevet�sbe t�rt ki. A pil�ta f�lk�b�l egy f�rfihang hallatszott, amire a h�lgyek v�laszoltak a maguk nyelv�n. Abban a pillanatban, a f�lk�ben l�v�kkel egy�tt m�g hars�nyabban nevettek. �gy esett, hogy a legend�s v�ros�llam f�ldj�t is �rinthettem.   

      Diadalittasan �ltem �jdons�lt �tit�rsunk mell�, �s m�g percekig tartott, mire a lelkem is meg�rkezett Hong-Kongb�l. Azt�n elm�l�ztam Mr. Sz�lesorr fizimisk�j�n, bozontos fej�n. Annyi haja volt, hogy alig f�rt a fej�re. Ez a fizimiska k�t t�rt�netet hozott el� eml�keimb�l. Sok �ve, egy hivatalos �tr�l hazafel�, Koppenh�g�ban �sszehozott a sors egy k�nai szak�ccsal, aki m�g a vil�gh�bor�ban maradt a D�n f�v�rosban. Eredetileg haj�szak�cs volt, de els�llyesztett�k a haj�j�t, �s a sorsa ott tette partra. Soha nem t�rt vissza haz�j�ba. Rizsliszt-p�ks�get tartott fenn a v�rosban. B�cs�z�ul kaptam t�le egy kalapdobozban valamit, amit csak a vonat elindul�sa ut�n bonthattam ki. Egy val�di, zsugor�tott, tal�n polin�z vagy �pp p�puafej volt. Annak is annyi haja volt, mint Mr. Sz�lesorrnak. M�g az agyamat is d�ngette az a hasonl�s�g!

  A m�sik t�rt�net j�val k�s�bbi eredet�. A Szegedi Tudom�nyegyetem �llattan professzora, Dr. M�cz�r L�szl� �s egy akad�mikus bar�tja P�pua-�j-Guine�ban j�rt tanulm�ny�ton, melyr�l diavet�t�ses �s mozg�filmes �lm�nybesz�mol�t tartott a hallgat�inak, onnan ered a t�rt�net. �j-guineai �js�gh�r volt �pp az utaz�suk napjaiban, hogy az egyik vad t�rzs fia feles�g�l vett egy szomsz�d t�rzsb�li l�nyt. A t�bb napig tart� menyegz�n oly nagy volt az �nfeledt eszem-iszom, hogy az utols� napon megett�k a menyasszonyt. Ezen h�r hallat�n, azt�n a professzorokat vend�g�l l�t� t�rzs f�n�ke nyugtatgatta a k�t tud�st:

- Nem kell f�lni�k, �n m�r h�rom �ve nem ettem embert! –mondta.

Ezek ut�n, ahogy el-eln�ztem eleg�ns, sz�rke�lt�ny�s, nyakkend�s, arany�r�s, arany-mandzsettagombos �tit�rsunk bozontos szem�ld�k�t �s ijeszt�en v�r�gas, idegesen f�rk�sz�, nyugtalan szemeit, melyekben ezer �rd�g�t l�ttam t�ncolni,  egyre csak a m�g�ttem l�v�, m�g mindig �res helyre koncentr�ltam…"