Lassan megsz�radtak az ablakok: v�gre r�csod�lkozhattunk a vil�gra. �letemben Nep�l volt az els� hely, ahol baloldali k�zleked�s�lm�nyben volt r�szem. De milyenben?! Csak �gy tudtam elviselni a vel�nk szemben - nem a nekem megszokott oldalon - rohan� teheraut� �ri�sokat, ha figyelmem eltereltem egy�b l�tnival�kkal. Az el�bukkan� nap eleinte csak k�d�s, felh�s t�jat mutatott, de hamarosan minden l�tnival� teljes val�s�g�ban pomp�zott. Az �t a Kathmandu- v�lgyb�l egy �r�nyi emelked�ssel kezd�d�tt. A majdnem kop�r oldalakon vezet� meredek szerpentin tart�san 10-15%-os emelked�vel nehez�tett, keskeny �t volt; nagy forgalma miatt a sof�r�knek nem k�jutaz�s. Hatalmas teheraut�k ker�lgett�k egym�st, olykor a meggondolatlans�g hat�r�t messze t�ll�p� r�gt�nz�sekkel. A domborzat miatt sz�mtalan t�kanyar nehez�ti a halad�st, amelyekben, ha j�rm�vek tal�lkoznak, erej�k, m�ret�k miatt valamennyinek els�bbs�ge van a m�sikkal szemben. �ltal�ban megegyeznek! �gy azt�n nem egyszer olyan gyilkos �s �ngyilkos tr�kk�kre k�nyszer�lnek, amire mi nem, de �k minden pillanatban felk�sz�ltek. Egy ilyen hajmereszt� �lm�ny miatt tov�bbi, imm�r maxim�lis �nm�rs�kletet kellett gyakorolnom. Egy szemben, lefel� j�v� h�ttonn�s TATA far�nk-hegyet hozott a h�t�n, �s nem f�rt el a kanyarban; n�mi ideges integet�s �s k�rt�l�s ut�n mi is meg�lltunk: tizen�t centi az�rt maradt a k�t kocsi eleje k�z�tt… A fi�k tudt�k, hogy tov�bb menni nem tan�csos; buszunk volt k�nytelen h�tr�lni. Ez �gy t�rt�nik, hogy a pil�ta seg�t�i k�z�l valaki kihajol az egy�bk�nt mindig nyitott ajt�n, vagy ha kell, egy h�ts� ablakon, �s a busz oldal�n folyamatos szink�p�s kopog�ssal jelzi, hogy a tolat�s akad�lytalan. Ha b�rmi miatt meg kell �llni, a kopog�s elmarad �s egy hars�ny ki�lt�s is jelzi, hogy v�ge. Kamer�mmal �ppen egy baloldali, h�ts� ablakn�l igyekeztem az �t melletti �tsz�z m�ternyi m�ly szakad�k l�tv�ny�t meg�r�k�teni, amikor lassan csorogtunk h�tra. A ker�k f�l�tti ablakon kihajolva direktben l�thattam, hogy a szakad�kig �r�, padka n�lk�li �tburkolatb�l egy harap�sszer�, m�ternyi leszakad�s fel� gurul az alattam forg� dupla ker�k. A pil�ta a t�ls� oldalt figyelte, a kopogtat� is, csak a kocsi h�tulj�n. Tatam-tatam! A dologhoz m�g hozz�tartozik, hogy ezekre a hegyi utakra nem, vagy csak igen ritk�n rendszeres�tenek korl�tot, ker�kvet�ket. Kora ifj�s�gomban �reztem hasonl�t, amikor els� rep�l�utamban volt r�szem. Teh�t integr�ltam, differenci�ltam �s �gy r�gt�n�ztem, hogy ha nem ki�ltok egy „gorill�s”-t, nyomban lezuhanunk, ahonnan nincs vissza�t. Gondoltam: „egy �letem-egy hal�lom”, kamer�mmal az utols� pillanatig r�gz�tettem „�letem utols� pillanatait”. Ki�lt�somra a ker�k meg�llt, a seg�t�k az addig nem figyelt oldalra ugrottak. Az, hogy szem�k sem rezd�lt helyzet�nk l�tt�n, azt elfogadtam, mert legyen, aminek lennie kell: megadtam magam; de hogy volt l�lekjelenl�tem mindezt vide�ra venni, azon m�g ma is csod�lkozom. A dupla ker�k sz�ls�je a szakad�k f�l�tt, a leveg�ben volt, m�r csak a bels�n �llt a busz…

A probl�m�t hamar megoldott�k, mi �jj�sz�lett�nk, �s err�l soha, senki, egyetlen sz�t nem ejtett. K�zlekedt�nk!