Gondolataim szerte szrnyaltak, rttam a kilomtereket, kanyarogtam, ahogy az t kvnta tlem; mgnem egy kisebb hegyomlshoz rtem: nem volt tovbb t. Kpzeljnk el egy fggleges sziklafalat jobbrl, amelyik jobbra velt, nem ltni, mi van a kanyar utn, mik a tovbbi lehetsgek; alatta a napokkal korbban leszakadt oldal trmelkei sok mter mlysgben. Az omls utn a sziklahasadkokba karvastagsg rhododendron-gakat vertek a krnykbeliek - akik egyben az t karbantarti is - fl mterenknt egyet s az gy kiptett, hevenyszett alkotmnyra nagy, lapos sziklkat raktak: ezeken kellett thaladni.
Se kpni, se nyelni nem tudtam; volt nhny percnyi elnym: a tbbiekkel szemben, fldbe gykerezett lbbal bvltem azt az csinlmnyt. Trsaim kzben egyenknt utolrtek - s sztlanul tettk azt, amit n: szuggerltuk letnk hdjt. Azrt az ltszott, hogy valakik mr tjutottak a pokol torncn, mert a kvek srosak voltak. (De azrt nem olyan nagyon!) Leakasztottam a nyakambl a kamerm s fnykpez gpem, vastag ruhval bebugyolltam mindkettt, s gondosan elraktam a htizskomba. Nem mintha ez szmtott volna brmit is az rkkvalsgban, ha netn innen „leveszekednk”; de n azrt megadtam a mdjt: egy letem, egy hallom, legalbb a technikm maradjon psgben. (! Mily kicsinyes tudtam lenni!)
Elsnek n lptem. Ngy lps utn a mgttem hagyottakat mr nem, a hd vgt mg nem lttam. Az egsz „lpcs” nem volt hosszabb tz-tizenkt mternl - s legalbb fl mter szles - de egy rkkvalsgnak tnt ez a mutatvny. A hd kzepnl a sziklafalbl killt egy cscs, amit n leguggolva ki tudtam kerlni, de elgondolni sem tudtam: mi lesz a teherhordkkal? Egyik-msiknak olyan szles batyuja volt, hogy a budai Vrhegy alagtjn sem frne t. Visszafel nem tekintgethettem, mert mgttem mris jttek. Nem hittem volna az els pillanatban, hogy mindenki kpes lesz ott vgigmenni. (A Via Mala-ra gondoltam, ma sem tudom mirt. Taln egy korabeli illusztrci miatt? Ez az egsz annyira meglepett, hogy egyetlen felvtelt sem ksztettem, amit szintn a „nagyon bnom” fikban tartok azta is!)
AJÁNLOM AZ OLDALT
