Egy Nepal Airways géppel és tizennyolc személlyel elrepültünk megnézni az Everestet (nepáli nyelven Sagarmata-t, kínaiul Chomolungma-t). A készülődés izgalmas volt, a látnivaló még inkább. A járatok minden reggel fél nyolc és nyolc között indulnak, mert később a felkelő nap melege miatt gyorsan befelhősödik a hegyek légtere. Arra az esetre is találtak megoldást, ha esetleg a felhők miatt mégsem látható a világ teteje: az utazás másnap megismételhető, vagy a jegy árát visszafizetik a pénztárnál - de ettől megkímélt bennünket az időjárás.

A pilóta közölte az utasokkal, hogy hamarosan ráfordul a pontos irányra, és akkor kettesével be lehet menni a pilótafülkébe, hogy ott, az erre a célra kialakított ablakon keresztül felvételeket készíthessünk. Előzőleg C. B. elmondta, hogy a gép nem mehet hatezer méter fölé, és túl közel se merészkedhet a Nagy Hegyhez, mert az Everest túlsó oldaláról, Tibetből a kínaiak sokszor gépágyúval tüzelnek a nepáli és indiai gépekre. Ez nemzeti féltékenység, aminek nagyon hosszú története van; de azért jó felvételekkel térhetünk vissza.

A gép befordult, a kapitány jelezte, hogy most! Abban a pillanatban a gépen utazó, fegyelmezett, mindenben kifogástalan, udvarias japánok - mind a tizennégyen - felpattantak és megrohanták a fülkét, mint a fúriák. Attól a pillanattól kivetkőztek mivoltukból, úgy, amint a barikádokon, vagy rögbi-meccseken szokás: teljes testbevetéssel próbálták biztosítani a „jó helyet”, meg egymást fedezni a többi utassal, a négy fehér emberrel szemben. Amikor az első kettő végzett a nagy riporttal, a következő pároson volt a sor. Csakhogy az előző kettő nem ment a helyére, sem a sor végére, hanem rögvest befurakodott a sorba, a ferdeszeműek mögé. Ez így ment nyolc percig, amíg a gép vissza nem fordult Kathmandu felé. Mire más is bejuthatott, már nem is láthatta a „Hegyet”.

Kiszállás előtt mindenki kapott egy diplomát, igazolandó, hogy:

Mr/Ms. x.y.  1995. okt. 28-án, a greenwich-i középidő szerint 5:15 kor, légitársaságuk gépéről megtekintette az Everestet (meg valami kedves, romantikus udvariaskodás). Ezt a B/3-as méretű diplomát nagy becsben, bekeretezve tartom a szobám falán, és ha meglátom, a Felkelő Nap Házának Népére gondolok, miközben tudom, hogy a diplomám pedig - hazudik!