Hajnali h�romkor m�g nem aludtam. Kimondhatatlanul szomjaztam, de nem volt k�zn�l semmi, ami seg�tett volna: ny�gl�dtem, forgol�dtam; Ronki, a t�rsam r�g az igazak �lm�t aludta - v�g�l r�m t�rt a csavarg�si l�z �s kim�sztam a s�torb�l. Felvettem a bakancsom �s a kellemesen h�v�s �jszak�ban, egy �t�tt-kopott b�dogb�gr�vel elindultam a k�zeli patakhoz a girbegurba, helyenk�nt t�ls�gosan is lejt�s �sv�nyen, l�mpa n�lk�l - n�hol a talpammal kellett kitapogatnom az utat, annyira nem l�ttam semmit. A tartalmas vacsora, az a sok nem tudom mi, nagyon meg�lte a gyomrom: legink�bb ez�rt szerencs�tlenkedtem a s�t�t hegyoldalon. Az �g teljesen kitisztult, a sz�l is el�llt. N�h�ny kanyar ut�n m�r eln�multak a gener�torok hangjai, de a patak finom locsog�s�t m�g nem hallhattam. Meg�lltam a csillagf�nyes s�t�ts�gben: hallgat�ztam, de csak a fejemben kering� v�r�ram suhog�s�t hallottam. Nagy �lm�ny volt annyira egyed�l lenni a s�t�ttel. Leguggoltam. A Nilgiri cs�csa kett�t vill�mlott, majd h�t-nyolc m�sodperc m�lva eget-f�ldet r�z� d�b�rg�s j�rta be a t�j minden zug�t: majdnem egy percig visszhangzott a feneketlen, s�t�t v�lgy. Ha felh� nincs az �gen, m�g olyankor is k�pes vill�mlani; hallottam m�r e jelens�gr�l, de szem�lyesen csak ott, a Nilgirin�l leshettem meg. Tov�bb botork�ltam: �ppen el�rtem a patakot, amikor a m�sik hegy, a Tilicho fel�l h�tborzongat� d�b�rg�s hallatszott; m�g a f�ld is rengett. F�lelmetesen nagy lavina z�dult al�. A t�lem alig ezer�tsz�z m�terre l�v� Nilgiri �s Tilicho k�z�s talpon �llnak: egy hossz� hegy hat�s�t keltik, aminek a k�t v�g�n van egy-egy magasabb cs�csa; az el�bbi 7061 m, az ut�bbi 7134 m magas. A hossz� hegy mellett hossz� a hat�rol� v�lgy is, amelyben percekig is k�pesek a nagy reng�sek �s mennyd�rg�s hangjai „�letben maradni”.

Lassan halt el a zaj: m�g egy-egy elk�sett szikla, vagy j�gt�mb igyekezett c�lba �rni, megtal�lni a hely�t, de v�g�l minden elcsendes�lt. Csak a patakot hallottam - meg a b�dogb�gr�met: amint megmer�tettem. A lass� kortyolgat�s k�zben az eszem valahol a lavin�kat oszt� j�g�ri�sokon j�rt, amit�l fantasztikus �lm�nyeim �s l�tom�saim voltak. K�l�nleges helyzetekben mindig is er�t vesz rajtam valami le�rhatatlan, megfoghatatlan hangulat, amit�l olyan gondolatok t�rnek r�m, amikr�l soha, senkinek nem besz�lek: mag�n�gyek. H�t ott alkalmam volt fantasztikus gondolatokra: amint magamba sz�lltam, eszembe jutottak a medd� hegym�sz� �r�letek. Kor�bban m�r le�rtam a v�lem�nyem err�l, de �gy �reztem, hogy fel�l kell vizsg�lnom, �t kell �rt�kelnem kor�bbi n�zeteimet - mert �gy, ahogy vannak, rosszak. A pszichol�gusok kital�ltak egy fogalmat, az �ce�n�rz�s fogalm�t, amit sz�mos dolog ki tud v�ltani. �gy �reztem, �n is ebbe a csapd�ba estem n�gy kilom�ter magasan, az �jszaka k�zep�n; itt vil�gosodott meg el�ttem a hegym�sz�k titka is, az a k�nyszerk�pzet, ami �jra �s �jra m�sz�sra k�nyszer�ti �ket: ez az �ce�n�rz�s. A magass�ggal j�r� l�gszomj, a kem�ny fizikai megpr�b�ltat�sok �s a l�tv�ny, meg m�g ki tudja, hogy milyen pszichol�giai hat�sok egy�ttese lehet er�sebb, mint b�rmely drog, vagy hal�lf�lelem: ha valaki ezt m�r �t�lte, nem tud lemondani r�la, nem menek�lhet bel�le. Az ember m�r k�pes volt oly sok csod�ra: csin�lt telev�zi�t, j�rt a Holdon, elk�sz�tette az emberi szervezet g�nt�rk�p�t - de azt az �rz�st soha nem lesz k�pes megalkotni, m�g szimul�lni sem, amit a Himal�ja kop�r, havas hegyeinek oldal�ban �lve, �jszaka �rezhet�nk.

Tudatom m�ly�n ek�zben mintha zavart volna valami: b�r szikr�z� gondolataim csapongtak hat�rok n�lk�l, v�letlen�l, de csak v�letlen�l d�bbentem r� - ha r�stellem is, bevallom -, hogy azokban a percekben tal�n csak a csal�dom miatt �reztem, hogy k�z�m van ehhez a vil�ghoz. Am�g ott �ltem mozdulatlanul, �r�m�mt�l, b�natomt�l, f�lelmemt�l, kudarcomt�l, gy�zelmemt�l, mer�szs�gemt�l, vagy csak egyszer� medit�l�somt�l �gy �reztem, hogy kiszabadult a lelkem, �s m�r oly hatalmas, mint maga a Himal�ja - �n pedig, mint „Soni bacsi”, m�r nem is sz�m�tottam: meg is semmis�lhettem volna.

Azt�n f�zni kezdtem; a k�pzelet �s a val�s vil�g megh�zhatatlan hat�r�t lassan elhagytam, elindultam a t�borba - fortyog� fant�zi�m kih�l�ben volt, mire h�l�zs�komban elcsendesedtem.