A k�vetkez� �vben ism�t elmentem geol�gus gyermekemmel, N�r�val a harmadik exped�ci�n bej�rt �tra. Nem tudom visszaadni szavakkal azt az �r�m�t, azt a sz�rnyal�st, amit sz�mtalanszor l�ttam az arc�n. �r�ltem, hogy akkora �lm�nyben volt r�sze; hogy v�gigj�rhatta azt az utat, amely a vil�g legnagyobb hegyei k�z�tt kanyarog; hogy megl�thatta, s�t v�gigszenvedhette F�ld�nk legm�lyebb szurdokv�lgy�t, - hogy vele lehettem a hegyi betegs�g�nek neh�z �r�iban… Tal�lkozhatott r�gi ismer�seinkkel �s Jomsomb�l vissza�ton, egy kis rep�l�r�l l�thatta mindazt, amit kor�bban m�r a f�ldr�l �n is, majd gyalogl�saink sor�n vele egy�tt l�thattunk, f�nyk�pezt�nk.

A f�jdalmak id�vel elf�radnak, aktualit�sukat vesztik; megmarad azonban egy �r�k �rt�k: az eml�kez�s - �s az a hangulat, amely b�rhol, b�rmikor el�h�vhat�, ha sz�ks�ges, hisz magunkban hordozzuk, mi vagyunk �nn�n eml�keink �l� �s �rz� t�rh�za.

Most, hogy visszagondolok a Himal�ja szemet gy�ny�rk�dtet�, lelket meleg�t�, emberpr�b�l� �s nem ritk�n gyilkos vil�g�ra, �gy �rzem, hogy mindezek megtapasztal�sa �ta m�s szemmel l�tom a vil�got. Racion�lisabban viszonyulok emberi �s embertelen dolgokhoz, emberi jellemekhez, a t�rsadalomhoz �s egy�ltal�n az �lethez. Ha van megvil�gosod�s, azt hiszem, valahogyan hasonl�k�pp kezd�dhet; ak�r hihet�, ak�r nem: ez nagyon is val�s �rz�s, nem p�z, nem kital�ci�. Ha meg kellene magyar�znom, zavarba j�nn�k: de a lelkem m�ly�n m�s ember lettem - ha tetszik, ha nem.

�s m�g valami! A nagy utaz�sokr�l tett fejteget�semben utaltam egy kis gonosz man�ra: az a man� tov�bbra is munk�l, ma is jelen van bennem. Rem�nyeim ma is vannak, hisz a rem�nyek �ltetik az embert, de id�k�zben hatvank�t �ves lettem - ki tudja, van-e m�g id�m �jabb exped�ci�s utakra, �jabb �ce�ni �rz�sekre?

K�sz�n�skor, elk�sz�n�skor, megk�sz�n�skor Nep�lban azt mondj�k: namaszt�!

H�t: NAMASZT�!