Példaértékű az a mentalitás, amit a fiatalok tanúsítanak. Őszintén és gátolhatatlanul, valósággal gyermekien érdeklődnek minden iránt, amit nem tudnak. Mindent megkérdezni, mindent látni, mindent tudni: ez jellemzi valamennyit. Épp ott, Ming Chyrben történt, hogy két húszéves srác egy Kawasaki Speed géppel a „fenyvek alkotta végtelen kanyargó alagútban” vadul motorozott az éjszaka sötétjében, amikor meglátták a gyűjtőlámpánk fényeit. Valahol megfordultak, bejöttek a parkolóba. Illedelmesen köszöntek és leguggolva, szótlanul nézték a munkát legalább tizenöt percig. Nagyon hűvös lett az idő a késői órákra, de a két srác ujjatlan dzsekiben, kitartóan figyelte a szakálas fehér embereket. Majd az igazán kigyúrt alkatú fiú megszólalt angolul:
- Az Eupitheciákat ki fogja meghatározni?” - és közelebb lépett. Döbbenten hallgattam. Azt gondolná az ember, hogy egy fickó, akinek a hobbija a motorozás és a testépítés, nem érdekli az idegen, hát még a tudomány, de ez Eupitheciák aztán végképp nem. De hogy ez a kis „sárga Swarzenegger” szaknyelven nevezze az araszolólepkék egyik legnagyobb és legnehezebben határozható csoportját, azt nem gondoltam volna. Később más meglepetést is okozott. Amint a lámpánál megjelent egy Bramaea - mérete a magyarországi nagy éjjeli pávaszemhez mérhető -, a nevén nevezte és egy földön heverő lepkehálóval a függőleges lepedőre terelte. Közben elmondták, hogy egy alkalmazott rovartanra szakosodott középiskolát végeztek, és akkor épp egy természetvédelmi főiskolán harmadévesek. A velünk töltött negyven perc után illedelmesen megköszönték a lehetőséget, hogy betekinthettek a tevékenységünkbe és távoztak. Azóta sokszor eszembe jutott a két srác kapcsán a tajvani oktatás. Ugyanis, mint ahogyan korábban már említettem, az az ország olyan kicsi, mint a magyar Dunántúl. Az pedig nem fér a fejembe, hogy érezhetik annyira fontosnak a természetvédelmet, hogy egy erre szakosodott főiskolája folyamatosan képzi a szakembereket. Az meg végképp meglepő, hogy - a fiúk szerint természetesen – ennek ellenére biztosított a munkahelyük otthon, a hazájukban, ha megszerzik a diplomát.