Mi is megtervezt�k a nap tov�bbi r�sz�t, melyben legels� teend�nkk�nt az eb�d szerepelt. D�lut�n n�gy �ra volt. Cs�b�tott a v�dett hely melege, vagyis a viharosnak mondhat� sz�l miatt berzenkedt�nk a szabadt�ri f�z�csk�z�st�l, ink�bb az �ttermet v�lasztottuk.

A h�z fel� l�pkedve, t�bb kutya is settenkedett k�r�l�tt�nk. K�l�n�sen az egyik nyurga, csupacsont j�sz�gra figyeltem. A sz�j�ban egy eldobott hungarocell t�ny�r darabk�val k�r�z�tt, n�ha le-letette. Itt eml�tem, hogy m�r kor�bban is felt�nt, ami�ta a tajvani utakat j�rjuk, csakis kicsapott, rosszarc�, h�roml�b�, olykor f�l f�l�, f�lszem�, csont-b�r, kopott sz�r�, sebhelyes, mindenkit�l retteg� kuty�kkal tal�lkoztunk. Egy�ltal�n nem becs�lik szerencs�tlen �llatokat. R�g tudom, hogy a f�ldnek azon a fert�ly�n sok kutya ker�l a szak�csok fazek�ba. Ez a gyakorlat a Nagy-K�n�b�l sz�rmazik, hisz mint tudjuk, a k�nai konyha nek�nk a k�l�nlegess�gekr�l, meg �nyencs�gekr�l sz�l, de val�j�ban az �ns�g konyh�ja. A sokmilli�s t�meget mindig probl�ma volt etetni, ez�rt minden olyan dolgot megpr�b�lnak elfogyasztani, amib�l rem�lnek valamicske em�szthet�t. A Szegedi Tudom�nyegyetem �ghajlattan Tansz�k�nek professzora, Dr. Makra L�szl� tan�r �r, aki sok id�t t�lt�tt a k�nai �ghajlati viszonyok tanulm�nyoz�s�val, egyik �tle�r�s�ban pontosan jellemezte ezt: miszerint „...egy k�nai mindent megeszik, aminek n�gy l�ba van �s nem asztal, vagy sz�k, tov�bb�:  mindent, ami rep�l �s nem rep�l�, �s mindent, ami �szik �s nem haj�...”. Ezt a szok�st Tajvanon sok esetben m�g napjainkban is fenntartj�k, holott a mai t�rsadalom helyzete ezt egy�ltal�n nem ig�nyli, s�t! De mindent �sszevetve, a k�bor�llatok sorsa m�g ma sem irigyl�sre m�lt�.

Akkor m�g azt hitt�k, hogy szerencs�nkre, az eml�tett orm�tlan �p�letben �ppen egy �tterem volt. Na meg sz�lloda is egyben, amit csak bent vett�nk �szre. El�tere jellegtelen, egy h�sz n�gyzetm�ternyi helyis�g, a falon az elmaradhatatlan Chang Kaj-sek �s Szun Jat-szen k�pekkel, d�szkeretben. Az �polatlan, koszt�l sz�rke parkett�n egy oda egy�ltal�n nem ill� b�torcsoporttal. A r�gi, fekete, csod�latosan faragott, cizell�lt f�nyesre lakkozott �r�asztal, m�g�tte a hozz� tartoz� fekete, faragottan �tt�rt h�tt�ml�j� d�szes b�rbet�tes, b�r�l�ses karossz�k, val�s�gos tr�nus. Haz�nkban ez�rt a p�ros�rt milli�kat adna valaki. A sarokban alacsony, fekete m�b�rbor�t�s� clubfotel. Beles�llyedtem! Sehol egy ember! Hossz� percekig v�rtunk, nem sz�ltunk egym�shoz. Az asztallal szemk�zti falon egy viharvert tokban inga�ra j�rt, ing�ja minden ing�sba volt egy kis nyikkan�s, ami id�vel egyre ideges�t�bb� v�lt, mik�zben nem t�rt�nt semmi. Azt�n Gyuri egy p�nz�rm�vel, orvul, h�tulr�l m�k�d�sbe hozta a fotelemet. � m�r ismerte azt a port�k�t. Massz�roz� volt! Lass�, kellemes mozg�ssal �polta az aut�ban elzsibbadt h�tam, derekam, alfelem. Azt�n egyre intenz�vebb lett, majd durva d�g�ny�z�ss� fajult. V�g�l m�g er�sebb h�tba, farba r�g�sokkal pr�b�lt t�lem megszabadulni. M�r-m�r majdnem kiestem a vehemens inzult�l�st�l. Valami rode�snak hittem magam azokban a percekben, �gy k�zd�ttem az er�k ellen. Szak�las t�rsam egyfolyt�ban �s el�gedetten mosolygott (m�g hogy mosolygott, egyenesen vigyorgott) a bajusza alatt. Szerencs�sen t�l�ltem. Ha lett volna vesek�vem, att�l is megszabad�tott volna az a micsoda.

J�tt a tulaj! Alacsony, k�pc�s, rosszul �lt�z�tt, szem�tsel�tni sapk�val a fej�n, elfoglalta hivatali sz�k�t. Kir�lyi tr�nnak hatott a benne f�szkel�d� kis g�rcs alatt.

- Eb�delni szeretn�nk!  - mondtuk. � n�ma mutogat�ssal adta tudtunkra, hogy k�vess�k. Piszkos, s�t�tbarn�ra festett, ablaktalan sik�tor l�pcs�j�n jutottunk fel z �tterembe, egy emeleti hod�lyba. Legal�bb h�sz m�ter hossz�, t�z sz�les, k�rben a panor�maablakok sarkaiban a hegy s�rga por�val, bel�l – gondolom, vend�gek m�velte – zs�rfoltos orrokt�l, koszos tenyerekt�l, �s a takar�t� szem�lyzet hi�ny�t�l alig �lvezhet� kil�t�ssal.  Berendez�se h�rom hagyom�nyos, �ttermi k�rasztal, amit a sok �v alatt m�r sokan megpecs�telt�k �teleikkel, n�h�ny sz�k, meg egyik sarokban szem�tkos�r, �s sok, nagy semmi.

Az �reg�r intett, hogy v�rnunk kell. Id�nk volt, mi�rt ne v�rn�nk!  - mondtuk egym�snak, hisz az �regnek hogyan is mondhattuk volna, hisz k�naiul se besz�lt, nem hogy angolul. J�rk�ltunk a nagy teremben, ablakt�l ablakig, majd le�lt�nk, �gy besz�lgett�nk a hely var�zs�r�l. J� h�sz perc m�lva, megint j�rk�ltunk, �gy m�ltak a percek, t�z percek… Azt�n m�r sokallva a v�rakoz�st, a konyha fel� ny�l� csap�ajt�n ben�ztem. A f�lhom�lyban az �r egy nagyon alacsony sz�kecsk�n �lve, vagy tal�n t�r�k�l�sben tette a dolg�t, nem tudom, de egyed�l ser�nykedett. Amint megl�tott, abban a pillanatban, vill�mgyorsan felpattant fel�m rohant, �s durv�n kitess�kelt. Egyetlen hang se hagyta el a sz�j�t, de hat�rozottan nem tetszett neki, hogy be mertem n�zni a boszork�nykonyh�j�ra. Azt�n az ajt�t gondosan becsukta mag�ra, akkor morgott valamit indulatosan a maga �rthetetlen nyelv�n �s valamit az ajt�hoz v�gott. T�z m�sodperc m�lva ism�t kikukucsk�lt egy keskeny r�sen, hogy val�ban nem leselked�nk-e. Ezt m�g n�h�nyszor megism�telte.  M�r kezdtem bizalmatlan lenni a t�rt�ntek miatt, amit az �r kellemetlen, sunyi modora, meg puszta l�tv�nya – mint s�rga Quasimodo - m�g fokozott.

- Ha egyed�l lenn�k, most itt hagyn�m ezt a v�n kujont.   - mondtam Gyurinak. De � csak nyugtatott, mert m�r nagyon �hes volt. T�bb mint hetven perc alatt ker�lt �tel az asztalunkra. Vagyis nem! Ez �gy nem igaz! Rosszul nevezem. Hetven perc m�lva ker�lt az a valami az asztalunkra. A t�ny�ron maroknyi rizs, mellette ugyancsak akkora adag s�t�tbarna szafttal le�nt�tt darabos valami, �s k�t szelet paradicsom. Kelletlen turk�l�sok �s fitym�l�sok k�zt m�gis elfogyott a rizs, meg a „valami” fele, a t�bbire m�r nem tartottunk ig�nyt. Gyuri sem t�mte mag�t degeszre! Nem volt dr�ga, de m�g annyit sem �rt. Valamilyen fanyar alap �z, s�tlan, dohos rizzsel, �s poshadt �z� paradicsommal. �n gonoszkod�sb�l az egyik k�bor kuty�ra gondoltam egyre intenz�vebben. Lehet, hogy nem is voltam messze a val�s�gt�l? A hungarocelles kutyus hi�nyzott a sorb�l, annyira, hogy m�g m�snap se tal�ltuk szeg�ny p�r�t. R�mk�pekkel hadakoztam, amikor csak szembe jutott.