Kuanshan falucskát elhagyva, 8 km-nyi autózás után balra fordulva a 20-as főúton, emelkedni kezdtünk a Tajvani Középhegység lankáin nyugatra. Itt már merőlegesen távolodtunk az óceántól. Az elágazásnál alacsony motel, falán ismét láttuk a három arc színes fotóját.

Majd a völgy egyre szűkebb, egyre meredekebb és egyre vadregényesebb lett az út is.  A távoli dombok már közeli hegyekké, a sziklás völgyek szurdokokká nőttek. Ez az út igyekszik a sziget túlsó partján épült Tainan város felé, de addig sok száz hajtű kanyaron és legalább húsz alagúton át éri el Yushan Nemzeti Parkot. Az igazi hegyi autózás örömeit nyújtó keskeny út néhol javításra, módosításra szorul, olyankor útszűkületek lassítják az áthaladást. Számos kis féltetős betonépítmény, sziklafogó véd a meredek oldalakról, sziklafalakról elszabaduló sziklák ellen. Az emelkedő szakaszon két új alagutat is építettek épp azon a nyáron. De a természet puszta látványa minden emberi jelenlét ellenére felülmúlhatatlan. A keskeny út magas sziklafalak közé szorult, ahol a mély patakvölgy a feneketlenség hatását kelti az utazóban. Egyre csak az amerikai Colorado - völgye járt a fejemben. Majd a mély katlan kinyílt, a látótér tisztássá szélesedett, ahol ismét fák, bokrok, füvek és még kék égbolt is látható. A látványtól ellenállhatatlan vágy vett erőt rajtunk az amúgy is párás melegben egy kis fürdőzésre, meg egy kis hűsölésre a gyors folyású patakokban, hisz az autónk klímaberendezése nem érvényesülhetett, mert a sok fényképeznivaló láttán gyakran kiszálltunk.

A tisztáson, két kacagó folyócska összefolyásánál, félméteres vízben lazítottunk. Szakálas társam a vízben állva a korábban tanult, jótékony tai-chit gyakorolta, jómagam a vízben hanyatt fekve vitettem magam a habzó fodrokkal néhányszor, újra, meg újra visszagyalogolva a kiindulási helyre, az átívelő hidacska lábához. A távolban látható szoros felett fehér madarak, talán galambok serege repült csoportosan körbe-körbe, le és fel, untalan. A magasban sas kerengett, fülemben vízcsobogás, körülöttünk néma táj! Kell ennél szebb a természetben? Varázslatos percekre emlékszem, ha az a tisztás jut eszembe. Na, meg Gyuri, vízben, fél lábon állva.

       Tai-chi és pancsi után Szakálas vezetett a szerpentinen fel, egyre csak fel, én videómmal voltam elfoglalva. Közel az est, és még hosszú az út.