A magyar lepkészek expedícióik során sok érdekes és különleges tájra eljutottak már, de azt hiszem, a legkiterjedtebb és egyben a legeredményesebb munkát épp Tajvanon tudtak végezni.

Ebben a kötetben csupán két ilyen ciklus történései, és az ezekkel összefüggésbe hozható, jellegzetesen tajvani dolgok, általános tajvani információk kerültek említésre, ami csak töredék volt a több, mint harmincöt küldetésnek. És még nincs vége. Azt soha nem lehet kimondani, hogy kész, befejeztük! Olyan tökéletes munkát nem lehet végezni egy területen, hogy hitelt érdemlően minden ott élő faj kimutatható legyen. Először is azért, mert vannak olyan ritkán előforduló állatok, amelyeket csak sokévenként van lehetőségük, vagy inkább szerencséjük a kutatóknak kimutatni. Másodsorban azért, mert a fauna állandóan változik. A kontinensektől távoli szigetekre ez kevésbé érvényes, de a kontinensek közelében – ilyen helyzetű Tajvan szigete is - állandóan vannak újak, és a kontinensről még újabban berepülő olyan fajok, amelyek korábban nem szerepeltek a sziget faunájában.

Ezek kapcsán hamarosan kialakult a tajvani tudományos világ, elsősorban a Tajchung Egyetem és a Magyar Természet Tudományi Múzeum Állattárának kutatói között egy gyümölcsöző kapcsolat, amely lehetővé tette, hogy amatőrök és hivatásos rovarászok zavartalan munkáikkal napjainkig már közel száz új lepkefajt mutathattak ki, írhattak le a tudomány számára.

Így eshetett meg az is, hogy egy általam fogott bagolylepke újdonságot annak leírója, Dr. Ronkay László muzeológus, tiszteletből, vagy inkább figyelmességből gyermekemről, Kovács Nóráról „Stenoloba nora” – nak nevezte. És ugyan csak így állhatott elő az az állapot, hogy gyűjteményem 3 faj tajvani holotípust, és 17 faj paratipust tudhat magáénak. Ezen felül a 660 araszoló lepkefaj 2815 példányából 263 példány  - ami előzetes becslés szerint 117 faj -, megfelelő irodalom és összehasonlító anyag hiánya miatt meghatározatlan, melyekből 97-nek eleddig a családnevét se lehetett kideríteni. Nyilvánvaló, hogy sok, eddig ismeretlen faj bújkál még azokban a dobozokban, és vizsgálatuk épp most van folyamatban.

Korábban már említett egyéb járulékos eredményekről is szót ejtve, más rendek állataiból is rendszeresen hozunk hazai vizsgálatra példányokat, melyek közt tizenkét új ormányosbogárfajt, sok gyászbogárfajt, továbbá poloskákat, kabócákat sikerült felfedezni.

Az említett tajvani egyetemi kapcsolat alapján a kutatás folytatódik. Igaz, már nem oly nagy erőkkel, mint a kezdetekben, de továbbra is lesznek új, és még újabb fajok, amik a magyar lepkészek keze nyomán kerülnek köztudatba. Az elért, csodás eredményekről szóló hivatalos kiadványok, és az eseménysorozat, amelyeket itt olvashattunk, valójában csak együttesen lehet kerek egész. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy az eredmények elérése mindig okoz csalódásokat, mindig marad utánuk egy-egy kis hiányjel. Mert a sikerekhez vezető út sokkal fontosabb, sokkal vonzóbb, izgalmasabb, mint a célba érés. Maga az eredmény már a folyamat lezárása, amitől már nincs tovább!  Ha azt akarjuk, hogy legyen, hát új utakat, új törekvéseket kell keresnünk, amiket csak az újabb expedíciók során lelhetünk meg.

Azt nem tudhatom, hogy ennek az expedíciósorozatnak lesz-e folytatása, és ha lesz, abban jut-e nekem is egy-egy kis szelet, de amit eddig tettem, olyan élményeket, emlékeket hagyott bennem örökül, amiket felülírni nem lehet, de gyarapítani igen, akár életem végéig anélkül, hogy elhalványulna annak varázsa, vagy megunnám. A szép álmok valóra váltak, de néhány év távlatából határozottan állíthatom, hogy a valóság sokkalta szebb, színesebb. Hála a Világegyetem Nagy Építőmesterének, hogy ez nekem is megadatott.